Illényi Katica Bánki jazzfeszt interjú

Ön az idén fellép a bánki jazzfesztiválon. Milyen műsorral készül erre?

Stéphane Grappelli és Ella Fitzgerald közkedvelt számaiból válogattuk össze a repertoárt. Ez a két csodálatos muzsikus  mindenki számára példakép és önfeledt szórakozást ígér nem csak a közönségnek, hanem nekünk előadóknak is. Ráadásul nekem Stéphane Grappelli teljesen megváltoztatta az életemet és a zenéhez fűződő viszonyomat amikor először meghallottam. Akkor szerettem bele a jazz zenébe – hiszen addig csak komolyzenét tanultam a Zenekadémián, illetve játszottam az Operában és az Erkel Színházban, amikor édesapámat helyettesítettem. Minden felvételét ismerem Grappellinek, rajongója és követője vagyok egyértelműen. 2008-ban volt egy Grappelli estem a Tháliában, ott is együtt játszottunk Deseő Csabával.

Az életrajzi adatok szerint Ön 1991-ben kapta meg hegedűművész diplomáját a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, tehát komolyzenét tanult olyan mestereknél, mint Kováts Dénes. Mégis manapság inkább a jazz kap nagyobb szerepet a koncertjein. Miért tartja vonzónak ezt a műfajt?

Ami a komolyzenében nem létezik, az a jazz-nek az alapja, az improvizáció. Szabadság a zenében, adott pillanatban, a színpadon történő spontán zeneszerzés öröme óriási élmény számomra. Az improvizációt mindig a koncert hangulata és az együtt zenélő kollégák egymásra hangolódása teremti meg, soha meg nem ismételhető módon, és ebben ez a szép. A repertoáromban folyamatosan tartok jazz számokat, és a komolyzene -jazz zene aránya állandóan változik, nem konstans, attól függ, milyen típusú műsorral lépek fel. Nyáron sok jazzt  játszom Sárik Péterrel és triójával de  pl Bach-ot is játszunk együtt. Közben már a Tango Classic koncertemre készülök, ami kifejezetten tango repertoár, rendkívűl nehéz darabokkal, mint pl. a Piazzolla: Négy évszak Buenos Airesben – az Anima Musicae kamarazenekar kíséretében – de közben a Budapesti Vonósokkal is készülök egy főleg klasszikus zenei koncertre, szeptemberben a Jordán Nemzeti  Szimfonikus Zenekarral koncertezem Ammanban, úgyhogy a klasszikus-jazz arány váltakozik koncrtről-koncertre illetve egy adott koncerten belül is. Szerencsére a zongorakísérőm, Bundzik István tanár úr – aki a Miskolc-i Bartók Béla Jazzkonzi zongoratanszékvezetője és a Miskolci Dixieland Band zongoristája – mint állandó kísérőm, mindig beül a nagyzenekarba, így biztosított az is, hogy bármikor megszólaljon egy jazz darab is.

Bánkon, július 1-én Cseke Gábor fog zongorázni, vele is sokat dolgoztam már együtt.

 

Önt mint a világ egyik legjobb theremin-művészét tartják számon. Megszólaltatja-e ezt a különleges hangszert majd Bánkon a színpadon? Egyáltalán: a theremin beépíthető-e egy jazzelőadásba?

 

A theremint inkább líraibb műfajokban használják, bár hallottam már lassú jazz standard-eket is játszani rajta, mégis úgy gondolom, hogy a fesztiválon inkább Stéphane Grappelli játékosabb zenei világa fog megszólalni  hegedűn. A theremin sok koncertemen látható- hallható egyébként, de most ezen a koncerten ahol nem én vagyok egyedül szólista, hanem nagy örömömre Deseő Csabával együtt játszhatok, szeretnék megragadni minden alkalmat a közös hegedülésre Csabával.

Összeállt-e már az előadásra kerülő számok listája. Ezek közül melyiket ajánlja különösen a publikumnak?

A repertoárt már összeállítottuk Csabával, és főként azokat ajánlom amelyeket Deseő Csabával duettben adunk elő, hiszen évek óta szoros barátság köt minket össze, szinte testvérként szeretjük egymást és az együtt muzsikálás öröme minden bizonnyal érezhető lesz a közönség számára is. 



Illényi Katica logo