Illényi Katica: „Egy guru van csak, a gyakorlás!”

Illényi Katicát legtöbben hegedűművészként ismerik, pedig a fellépésein a tánc és az ének mellett egy olyan hangszeren is játszik, amire senki más nem képes az országban.

Aki először hall egy teremint megszólalni, valószínűleg el sem hiszi, hogy nem egy hegedű- illetve énekhangot hall, hanem egy elektronikus hangszert. Tényleg szokatlan a látvány és a hangzás együttes hatása, de valóban könnyen magával ragadja az embert ez a különleges, kissé utópisztikus, „angyali” akusztika. Illényi Katicával beszélgettem tereminről, lelkesedésről, eltökéltségről, kitartásról.

„A YouTube-on láttam meg véletlenül egy videót a tereminről néhány évvel ezelőtt és azt sem tudtam, mi az. Láttam egy idős nénit, akiről azt hittem, hogy énekel, de abban a korban nem lehet ilyen magasságokban énekelni, ahogy a néni tette. Végül rájöttem, hogy ez nem is ének, hanem valami egészen másfajta hangképzés. Utána elkezdtem videókat és leírásokat keresni erről a különleges hangszerről. Az az első videó annyira lenyűgözött, hogy napokig aludni sem tudtam csak azt éreztem, hogy nekem keresnem, próbálnom kell egy ilyen hangszert. Magyarországon persze nem találtam semmit, illetve egyetlen kiállítási darabot, úgyhogy Amerikából hozattam magamnak egyet – egy hónapba telt, mire megérkezett. Hát az az egy hónap várakozás idegőrlő volt…”

Segített neked valaki a kezdetekkor?

Magán a tereminen játszani teljesen a nulláról, autodidakta módon tanultam meg, amiben persze annyi helyzetelőnyöm volt, hogy nyilván némileg jobb kéztartásom volt a kezdetektől, mintha valaki mindenféle zenei előképzettség nélkül próbálta volna ugyanezt.
Operaáriákat próbáltam megszólaltatni rajta. Aztán két év múlva találtam egy német teremin művésznőt, aki Lipcsében koncertezett. Felvettem vele a kapcsolatot, majd kimentem hozzá magánórára. A találkozó előtt egy héttel már nem tudtam aludni, annyira izgatott voltam… az ember gyerekkorában tud ennyire várni valamit. Az óra után ő eligazított engem Franciaországba, ahol évente tartanak tereminkurzust. Azóta 3-4 kurzuson is részt vettem, sőt skype-on is vettem már magánórát. 5 olyan emberről tudok, akik koncerteznek, de aki tereminnel foglalkozik, azok világszinten ismerik egymást, olyan kevesen vagyunk. Itthon senkivel nem tudok erről beszélgetni.

Jócskán van összehasonlítási alapod – a hegedűhöz viszonyítva egyszerűbb vagy bonyolultabb a tereminen játszani?

A tereminhez rengeteg türelem kell, mert semmiféle tájékozódási pont nincs az antenna és a gép között, amelyre támaszkodni lehetne a tekintetben, hogy jó irányba nyúlunk-e vagy sem. Kicsit olyan érzés, mintha az antenna és a testem között lenne egy láthatatlan húr, azon próbálom a láthatatlan hangokat megtalálni. Mindkettőnek megvan a maga nehézsége, de teljesen máshogy. A hegedűn technikailag sokkal több dolgot lehet megcsinálni, mint egy tereminen, már csak azért is, mert 4 húrja van. A tereminen virtuozitásra kevesebb a lehetőség, de egy láthatatlan térben való mozgás elsajtítása miatt szinte felér a hegedű adta nehézségekkel és a hangterjedelme a hegedűhöz képest végtelen.
Az említett workshopokon rengeteget fejlődtem pusztán attól, hogy bizonyos dolgokat elmondtak vagy megmutattak, amire magamtól nem jöttem rá. Ennek rettentően örültem, ugyanakkor kicsit el is szomorodtam tőle, hiszen rájöttem, hogy itt van egy újabb hobbi, amiben ismét csak a gyakorlás maradt, minden más technikai tudást megkaptam. 40 év hegedülés után tudom, hogy van az a gyakorlás, ami meghozza az eredményét, és 2018-ra szeretnék összehozni egy egész estés koncertet kizárólag tereminnel előadott darabokból. Alig vagyunk néhányan (ha jól számolom, öten a világon), akik tereminnel koncerteznek. Van egyfajta missziónk, hogy minél több emberrel ismertessük meg ezt a különleges hangszert. Én is szeretném bővíteni egy kicsit a világon fellelhető teremin-repertoárt, ezért például nemrégen felkértem egy fiatal, teheséges zeneszerzőt, Ott Rezsőt, hogy írjon nekem három egytételes Theremin Concertót.

Hogyan fogadta a közönséged a hegedű után ezt az új hangzást?

Először nem hitték el, azt hitték, playback. A második koncertemen lehetőséget adtam, hogy aki akarja, jöjjön fel a színpadra és próbálja ki. Azóta mindig kihívok valakit, mert különben az emberek nem hiszik el, hogy ott, akkor szólaltatom meg ezt a hangszert. Viszont azóta is teljes elfogadást és csodálatot kapok az emberektől. Minden fellépésemre viszem magammal, szeretik az emberek. Megtévesztésig lehet utánozni vele énekhangokat és vonósokat is, ettől olyan különleges.
Ha gyerek van a nézőtéren, akkor biztosan feljön – volt, hogy tizenöt kisgyerek állt sorban azért, hogy kipróbálhassa a hangszert, emiatt kicsit le kellett rövidíteni a repertoárt aznap.

Nem titok, hogy a jóga is fontos része az életednek…

Igen, rengeteget ülök, sokszor napi 8 órát gyakorlok koncertek előtt, ami megterhelő szellemi munka. Muszáj utána egy egészen másfajta tevékenységet végezni. Én a jógában találtam meg azt a fajta mozgást, ami a testem és a lelkem is egyensúlyban tartja.
Egyszer láttam egy fotót David Swenson jógaoktatóról, ami megmozdított bennem valamit. Amikor kipróbáltam a jógát, már az első alkalom után feltűnt, hogy át kellett állítanom a kocsiban a visszapillantó tükröt, mert akaratlanul is annyival kihúztam magam. Legutóbb szinte el sem hittem, amikor megláttam, hogy David Swenson háromnapos workshopot tart itthon – az ember, aki a jóga terén a legnagyobb hatással volt rám. Olyan életre szóló élmény volt részt venni azon a workshopon, hogy még azóta is lebegek tőle, pedig lassan egy hónapja történt.
A fellépések – bár kívülről nem látszik – de fizikailag nagyon megterhelőek, amelyhez komoly állóképesség szükséges. Én ráadásul nemcsak hegedülök és tereminen játszom, de énekelek és olykor táncolok is, tehát masszív állóképesség nélkül nem tudnám órákon keresztül tartani az iramot. Azt szoktam mondani, nézzünk csak meg egy kisbabát, aki minden erőfeszítés nélkül felemeli a füle mögé a lábát! Az emberek évtizedeket dolgoznak azért, hogy ezt a képességüket elveszítsék, és különféle mozgásszervi és egyéb problémákat szedjenek össze. Az a mottóm, hogy egy guru van csak, a gyakorlás! És ez igaz mindenre az életben.



Illényi Katica logo