“Az vagy, amit játszol”

Illényi Katica nagyon energikus, árad belőle az életszeretet. Amihez hozzákezd, szenvedéllyel, teljes odaadással csinálja, a tökéletességre törekedve. Amikor elkezdtük az interjút, éppen üzenetet kapott az öccsétől, akinek megszületett a második gyermeke. Ebben az emelkedett hangulatban beszélgettünk zenéről, fellépésekről, mozgásról, egy különleges hangszerről, a thereminről és új szenvedélyéről, a tangóról.

 

 

 

 

„Mindent tudni akartam, ami a színpaddal kapcsolatos.”

– Klasszikus zenészként kezdted, de az igényes könnyűzene elhivatottja is lettél. Hogyan lett ennyire színes a repertoárod?

– Vannak fontos stációk az életben. Amíg el nem végeztem az összes iskolát, amit egy hegedűművész diplomáig el kell, addig csak klasszikus zenével foglalkoztam. Édesapám a Magyar Állami Operaház hegedűse volt, ő tanított engem és három testvéremet is zenélni.

Közben a komolyzene mellett mindenféle irányzat felé nyitott voltam. Hobbiként hallgattam dzsesszt, világzenét, igényes könnyűzenét. Imádtam a negyvenes-ötvenes évek amerikai zenés filmjeit, a Fred Astaire– és Ginger Rogers-filmeket. Ők voltak a példaképeim. Jó volt nézni, ahogy énekelnek, táncolnak, színészkednek egyszerre. Ebből a lelkesedésből fakadt, hogy elkezdtem foglalkozni az énekléssel, de dzsesszt és sztepptáncot is tanultam. Mindez hobbinak indult, aztán kötelességgé vált. Egy hegedűművész diplomával új szakmát tanultam. Negyvenéves koromig álltam a balettrúdnál önszántamból, elszántan. Abban hittem és hiszek, hogy az előadóművésznek szépen kell mozognia, ahogy bejön, meghajol, az egész lényével kommunikál. Ehhez szükséges a tánctudás. Mindent birtokolni akartam, ami a színpaddal kapcsolatos. Eljutottam odáig, hogy az lett a vágyam, hogy saját koncerteket hozzak létre. A zenét színesítsem énekkel és tánccal. A repertoárválasztás azért fontos, mert az vagy, amit játszol.

– A theremin nem szokványos színpadi hangszer. Hogyan találtál rá, hol tanultál meg játszani rajta, illetve vele? Hiszen ezt a hangszert nem kell megérinteni.

– A YouTube-on bukkantam rá. Sokat nézelődöm ott, zenéket hallgatok, keresek, gyűjtök, és véletlenül akadtam erre a hangszerre. Annyira rabul ejtett, hogy már aznap éjszaka alig aludtam az izgalomtól: mindenképpen be akartam szerezni egyet, de itthon nem is lehetett kapni, Amerikából rendeltem meg. Először magam próbáltam eligazodni rajta. Ez az egyetlen olyan hangszer, amit úgy szólaltatunk meg, hogy nem érünk hozzá, vagyis nincs fizikai kontaktus! Jobb és bal oldalt van egy-egy antenna, köztük egy elektromágneses mező, ebben mozgatom a kezem: ballal a hangerőt, jobbal a hangmagasságokat szabályozom. Mivel elektromágneses térről van szó, a tér nagysága is befolyásolja, hogy a hangok hol helyezkednek el a levegőben. Annyira elszántam magam, hogy kijártam kurzusokra Németországba és Franciaországba. Izgatott voltam, mint egy kisdiák. Mindig lázba hoz, ha valami újat tanulhatok, szeretem a tanulási folyamatot!

– Egy koncert, egy fellépés alkalmával szellemileg, idegileg és fizikailag is a topon kell lenni. Hogyan tartod magad fitten?

– Sporttal kell kiegészíteni a szellemi munkát. Sokat ülök, próbálok, gyakorolok, közben koncentrálok. Évekig csináltam a Bikram jógát, amit nagyon melegben, negyvenfokos hőségben kell végezni kilencven percig, de most egy dinamikusabb formára találtam rá, az erőt próbáló ashtanga jógára. Tovább akartam lépni – új kihívások kellettek! Mostanában a világ legjobb jógaoktatóinak videóit nézem, abból tanulok. Az ashtanga jóga fizikailag nagyon nehéz, kezdetben megterhelő lehet az izomzatnak, az ízületeknek. Óvatosan kell csinálni, beleszokni. Fél év után jutottam el erőnlétben oda, hogy most már naponta gyakorlom. A rendszeres sportban hiszek, igénylem, hogy az izmaimat a helyükre rángassam. Húsz éve vegetáriánus vagyok.

 

Az állati fehérjékre érzékeny voltam, így egészségi szempontból álltam át erre az étrendre. Igyekszem mértékletesen étkezni.

– A fellépések, a nagy készülések felfokozott állapotából hogyan tudsz kilépni? Hogy lazítasz?

– Nagyon szeretek utazni, nemrég három hétig Floridában voltam egy barátnőmnél. Ilyen nem is nagyon volt, hogy én úgy legyek külföldön, hogy az energiákat ne kelljen beosztanom. Egy igazi nyaralás! A hegedűt persze vittem magammal! Az októberi koncertem már ekkor is a fejemben volt, tervezem, terveztem. Azért van, hogy hetekig lazítok. Akkor érzem, hogy ki vagyok pihenve, mikor nem szorít a határidő, nem kell, de én akarok gyakorolni. Nagy koncertek után, ha fáradt vagyok, meglátogatom a barátokat, bandázom, társadalmi életet élek.

Az új szerelem

– Bizony, a tangó-korszakomat élem.

– De mi indítja ezt el?

– Egy argentin zeneszerző, Saul Cosentino küldött nekem számokat, amiket ő írt. Mindegyik tetszett. Megtanultam és előadtam egy dalát. A legutóbbi újévi koncertemen az emberek sírtak, olyan erős hatást váltott ki belőlük, ez katarzis-élmény! Így jutottam el az Astor Piazzolla argentin zeneszerző Négy Évszak Buenos Airesben című darabjához. Ez szülte a következő őrületet is. Elkezdtem argentin tangózni. Rájöttem, ha már tangókat játszom, meg kell tudnom, milyen életérzés tangózni!

 

Saul Cosentino küldött nekem számokat, amiket ő írt. Mindegyik tetszett. Megtanultam és előadtam egy dalát. A legutóbbi újévi koncertemen az emberek sírtak, olyan erős hatást váltott ki belőlük, ez katarzis-élmény!

 

– Most kíváncsi lettem, hol és mikor hallhatjuk, láthatjuk Illényi Katicát.

– Október 21-én Budapesten, a Vigadóban lesz a „Tango Classic” koncertem. A kortárs és klasszikus zenei tangóestemen egy fantasztikus kamarazenekar fog kísérni. Az Anima Musicae fiatal zeneakadémistákból alakult, most fogunk először együtt muzsikálni. Aztán majd február 17-én jubileumi koncertet adok a Kongresszusi Központban. Ezen a napon ünneplem a születésnapomat és a pályafutásom 25. évfordulóját. A repertoárban szerepel a tangó is. Sok meghívott vendég lép majd fel, akik részesei voltak a pályámnak, az életemnek. Olyan muzsikus barátokat hívtam meg, akiket művészként és emberként is nagyon tisztelek.

– De nem csak idehaza zenélsz. Külföldön például hol játszol legközelebb?

– Szeptemberben van egy meghívásom Jordániába. A koncerten a Jordán Nemzeti Zenekar szólistájaként lépek fel az Al-Hussein koncertteremben. Énekelek, hegedülök és thereminezek is. A karmester Mohammad Sidiq lesz.

– Bizonyára gyönyörű ruhában, ahogy ezt megszokhattuk. Tényleg, hogyan készülnek ezek a ruhaköltemények?

– Több mint tizenöt éve Bencsik Andrea tervezi őket. Fellépések előtt el szoktam neki küldeni a zenéket, azokat hallgatva kezd el rajzolni, tervezni, a tangóestre is így készül a ruhám. Fontos, hogy ne csak szép és látványos legyen, hanem kényelmes is, tudjak benne hegedülni, mozogni.

– De még javában nyár van, amikor beszélgetünk. Milyen terveid vannak a családdal?

– Minden évben szervezünk családi nyaralást testvéreimmel, a gyermekeikkel és anyukámmal. Van egy kedvenc helyünk a Körös partján. Jó itt lenni, mert nem zsúfolt. Jobban szeretek elvonulni. Nem szeretem a zsongást. Egy családi nyaralót bérelünk. A nagy udvar végén ott a stég és ott áll a csónak. Gyönyörű környezet, nyugalom. Feltöltődöm…

Megjelent a Pannon Presztizs Magazinban. R. Szabó Zsuzsa cikke



Illényi Katica logo