ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ

 

Theremin Summer Academy Colmar

Nem könnyű mindazt a sok élményt leírni, ami Colmar-ban történt velünk, de mindent összegezve ez a pár nap még annál is sokkal élvezetesebb volt, mint amit valaha erről elképzelni tudtunk volna. Először jártunk itt és minden percét élveztük az ittlétnek.

Olyan ez, mintha egy másik kis világba keveredtünk volna. Nem csak a város, amit leírni nem lehet, amíg a saját szemeddel nem látod, de akikkel itt találkoztunk, azok mind egytől egyik nagyon különleges emberek.

Összeköt bennünket a közös szenvedély, ez a nagyon kevesek által ismert hangszer.

Itt mindenki rögtön megtalálja a témát a másikkal, mert sehol másutt és senkivel nem tudunk a theremin-ről beszélgetni, hisz annyira kevesen játszanak a világon az “érinthetetlen hangszer”-en.

Ami nagyon érdekes, hogy többféle motiváció is van, ami a theremin-hez vonzza az embereket. Van aki muzsikusként érez elhivatottságot és a hangszertudását akarja fejleszteni, vannak akiket a különböző hanghatások és sound effect-ek érdekelnek és vannak, akiket a hangszer elektronikája, azaz a theremin villamosmérnöki, műszaki, mechanikai oldala inspirál. Ezért a legkülönbözőbb korú és érdeklődésű emberek találkoznak itt össze és mégis mindenki úgy érzi, hogy a közös szenvedély által összetartozunk.

Mindenki, aki csak theremin-ezik ismeri egymást, tudják, hogy a hangszertanulás folyamatában ki, milyen szinten tart éppen, hogy honnan jött és amúgy mit csinál.

A nyári kurzus  előestéjére, de legkésőbb az első tanítási nap délutánjára már mindenki ideért Colmar-ba. Késő estére már több mint 20-an ültünk az öreg katedrális árnyékában meghúzódó Jupiler kávézó teraszán.

Aztán a kurzus ideje alatt pedig minden este itt gyűltünk össze vidám, önfeledt beszélgetésekre, ahol egy jó vacsora és finom italok mellett meg lehetett tárgyalni az elmúlt nap közös és egyéni óráinak élményeit. Ilyenkor az est végére a törzshelyünkön már szinte 6 összetolt asztal is kevés volt számunkra.

A kurzusra érkeztek németek, angolok, dánok, franciák, hollandok, svájci és olasz theremin-esek és mi képviseltük a magyarokat.

A theremin-esek tényleg olyanok, mint egy nagy família, amikor valaki megérkezik, szépen körbemegy  és mindenkinek bemutatkozik, elmondja, hogy ki ő és hogy honnan jött. Arról nem is beszélve, hogy már hetekkel a kurzus előtt az V. Theremin Summer Academy saját facebook oldalán mindig pontosan tájékoztatva voltunk a várható eseményekről és a résztvevőkről.

Az itt jelenlévő theremin rajongók életkora is változó: a legfiatalabb tag 13 éves, a legidősebb tán 70–en is felül van.

Az egyéni hangszeroktatás és a közös kamarazeneórák a házigazda és a nyári akademia szervezője, Thierry Frenkel hatalmas, középkori fagerendás házában zajlik.

Az itt tanító tanárokon kívül  jó pár kurzus résztvevő is ebben a házban van elszállásolva, mert bizony van olyan, akinek anyagilag nem olyan egyszerű a turizmusra berendezkedett Colmar városának szállodai költségeit megfizetni. Ez azt jelenti, hogy ami nappal zeneszobaként működik, az éjszakára hálózsákos szállássá változik.

Talán ezért is olyan családias ez az egész.

A kurzus résztvevői a legkülönbözőbb színű és fazonú theremin-ekkel érkeznek és jó páran közülük a saját maguk által készített hangszerüket hozzák. Persze mindenki bámulja, vizsgálgatja és csodálja a másik theremin-jét és ilyenkor általában a legbüszkébb maga az alkotó.

Thierry Frenkel, a házigazda, aki szinte minden hangszeren játszik, még karmesternek is tanult, egy két lábon járó zseni, egy igazi elektrotechnikai tehetség, ő a “theremindoktor”, aki minden ideérkező theremin jelöltnek beállítja, megjavítja és fantasztikus hangúvá varázsolja a hangszerét.

Amikor szétszed egy theremin-t, az arcán elszabadul valami fékezhetetlen izgalom, s olyan élvezettel esik neki a csavarhúzóval, kis hegesztő pákájával a hangszernek, hogy nem győztem fotózni.

Van egy saját találmánya, az úgynevezett “Etherwave Standard Pitch Extension” module, melyet ő maga épít be a hangszerbe és ezáltal 2 oktávval bővül fel és lefelé is a theremin hangterjedelme.

A hangszer hangszíne és kezelhetősége is egy csapásra óriásit változik, és a “theremin-operáció” után a különbség akkora lesz, mintha egy Suzuki-ból átülne az ember egy Porsche-ba.

Nem akartam hinni a szememnek és a fülemnek.

A beépített “module”-lal most már nekem is “új” lett a hangszerem!

Kiválóak az itt tanító theremin művészek, a német virtuóz Carolina Eyck és a hollandiából érkező Thorwald Jorgensen is. Mindketten sikeres művészek, akik nem csak koncerteznek, tanítanak, hanem egyben missziójuk is, hogy még ismertebbé tegyék ezt a ritka hangszert és mindeközben folyamatosan dolgoznak azon is, hogy bővüljön a világ theremin-esei számára komponált repertoár is.

Minden nap vettem theremin órát Carolna Eyck és Thorwald Jorgensentől. Hihetetlen, hogy mennyi mindent meg lehet tanulni akár 5 nap alatt is!

Számomra új dimenziókat nyitott meg és lelkesedést adott abban, hogy nagyon is érdemes  tovább csinálni, mert ezt a hangszert egyszerűen csak imádni lehet!

S mindez ebben a csodálatos környezetben, a legszebb nyárban, Colmar- ban zajlik. A várost látni kell, mert egy normál fotóba a fele se fér bele annak, amit az ember szeme látni képes. Itt minden házat legalább 20- szor, 20 oldalról lehetne lefotózni, annyira különlegesek és olyan sok rajtuk a látnivaló. Egyszerűen mesevilág, ami itt van.

Első este arra gondoltunk, hogy de jó, van még 4 teljes napunk itt! A második nap örültünk, hogy van még 3 napunk. Harmadik nap élveztük, hogy már mindent és mindenkit jól ismerünk, s mennyi mindent tanultunk már. A negyedik napon elkezdtük a távoli jövőt szervezni és az ötödik napon meg eldöntöttük, hogy jövőre ismét ugyanitt!

De a legjobb és a legnagyobb élmény ebben a pár napban az emberek voltak, az új barátaink, akikkel itt találkoztunk s akikkel azt mondjuk magunkról, hogy a “theremin család”.

Mindegyik egy kedves őrült. Mindenki, aki theremin-en játszik olyan valahol, mint egy gyerek. Gyermeki lelkesedés van mindenki szívében a misztikus hangszer iránt. Annyira ritka az ilyen!

Ahogyan az órákra készülnek, azt egyszerűen láni kell: mindenki hozza a hóna alatt a kis kütyü-jeit, kábelek ezreit, a laptop-okat, kottákat, elosztókat, állványokat, a különböző effekt-ekhez való gépeket és persze a legkülönfélébb színű és formájú theremin-eket.

A saját magunk örömére megszervezett sütis zenés délután alkalmából a szintén itt tanító Wilco Botermans üveggömb alakú thereminjét is megcsodálhattuk, melyhez embernagyságú kereszt és a tetején egy csillagforma díszítés tartozott, aminek a közepéből nőtt ki végül a theremin antennája. De volt itt még műanyag kutyába beépített theremin is és sokféle őrültség, legnagyobb örömünkre és szórakoztatásunkra.

Mindannyian kicsit őrültek vagyunk, és ez így jó.

Köszönjük a theremin-őrültek szervező-házigazdájának, Thierry Frenkel-nek, hogy ezt az egész társaságot évről évre itt Colmar-ban összeszervezgeti. A feleségét Masha Frenkel-t is dicséret illeti, aki 4 gyermekük mellett mosolyogva tűrte, hogy a házukban 5 napon keresztül egy perc nyugalom sem volt.

Ha rendező lennék, szívesen forgatnék e pár napról és szereplőiről filmet. Biztos vagyok benne, hogy mindenki imádná.

Viszont rendező nem vagyok, ezért legfeljebb csak zenét írhatok…

Majd egyszer elmuzsikálom…theremin-en…

Nézze meg a Colmarban készült galériát itt: g+



Illényi Katica logo